Ha végigkísérjük az alvadásgátló gyógyszerek „életpályáját” a felfedezésük­től napjaink mindennapi gyakorlatáig, mindenképpen észre kell vennünk, hogy az indikációk fejlődése és új indikációkra történő törzskönyvezésük bizonyos szabályokat követ.

A felső gasztrointesztinális traktusból származó akut vérzés kórházi ellátást igénylő életveszélyes állapot. A varix és nem varix eredetű akut vérzések ellátása több szakma összefogását igényli. A komplex ellátási program fel­öleli a keringést stabilizáló sürgősségi ellátást, a szakszerű transzfundálást, a savszekréció-gátló és vazoaktív farmakológiai terápiát, az endoszkópos diagnosztikát és kezelést, továbbá esetenként az invazív radiológiai és a sebészeti beavatkozást is.

A pulmonális artériás hypertonia egy ritka kórállapot, melynek diagnoszti­káját nehezíti és késleltetheti, hogy a betegség tünetei számos egyéb kór­kép tüneteire emlékeztethetnek. Az érintettek számáról becslések vannak, eszerint 15 és 50 millió közötti értékre tehető a betegek száma világszerte. Bár a korai diagnosztika és kezelés terén történtek előrelépések az elmúlt években, a betegség prognózisa jelenleg is kedvezőtlen. A betegek gondo­zásának fontos eleme az anyagi terhek enyhítése és az életminőség javítása.

A direkt orális alvadásgátlók jobb életminőséget, nagyobb betegelégedett­séget és jobb terápiás adherenciát eredményeznek pitvarfibrillációban, mint a K-vitamin-antagonisták. Mindezek fényében nem meglepő, hogy az új terápiás irányelvek e gyógyszercsoportot javasolják a pitvarfibrilláció első vonalbeli kezeléseként.

European Heart Journal – Cardiovascular Pharmacotherapy, 2021. január

Direkt orális alvadásgátlók (DOAC) mellett kisebb a rekurrens vénás thromboembolia (VTE) kockázata, mint dalteparin használatakor, de na­gyobb eséllyel kell számítani súlyos vérzések felléptére. A DOAC csoporton belül apixaban szedése mellett a legkisebb a VTE ismétlődésének veszélye.

Mayo Clinic Proceedings, 2019. 

Az akut ischaemiás stroke (AIS) miatt kórházba került betegek gyakran orális alvadásgátló kezelés alatt állnak, többnyire pitvarfibrilláció (AF, atrial fibrillation) mellett kialakuló emboliás események prevenciója céljából. Ilyen esetekben az intravénás thrombolysis (IVT) általánosságban ellenjavallt. mindazonáltal vannak olyan klinikai szituációk, melyekben az IVT alkalmazása mérlegelhető; amennyiben a beteg warfarinterápia alatt áll, az INR (international normalized ratio) értékének 1,7 alatt kell lennie. Az új orális alvadásgátlókat (NOAC, novel oral anticoagulant) szedő betegek esetében csak akkor javasolt IVT végzése, ha a beteg az utóbbi 48 órában biztosan nem vette be a gyógyszert, illetve az adott NOAC-ra vonatkozó laboratóriumi tesztek normális eredményt adnak. 

A pittsburgh-i egyetem most megjelent adatai segítséget nyújtanak ahhoz, hogy nagy vérzéses stroke-ot követően megfelelően elemezhessük az alvadásgátló kezelés folytatásában rejlő előnyöket és kockázatokat.

Az idősödés nem egyszerű életrajzi vagy demográfiai adat, hanem egyé­ni, családi, közösségi és társadalmi szinten jelentkező, igen összetett morális, gazdasá­gi, politikai, szociális és egészségügyi kér­déskör, melynek jelentős része gyógyító-megelőző szakellátással oldható csak meg, hiszen az egyén szomatikus és mentális kapacitásának csökkenése, társas-társadal­mi kapcsolatainak beszűkülése, érzelmi és spirituális igényeinek növekedése betegsé­gekben manifesztálódik, különösen akkor, ha nem figyelünk minden részletre időben és eléggé.

A bizonyítékokon alapuló orvoslásban jártas alapellátók egy csoportja ha­vonta több mint 110 angol nyelvű klinikai kutatási folyóiratot tekintett át 2014-ben, és 255 olyan vizsgálatot gyűjtöttek ki, amely megváltoztathatja az alapellátási gyakorlatot. Minden „releváns betegorientált bizonyítékra”, illetve a várható gyakorlati haszonra vonatkozólag a Canadian Medical Association tagjaitól gyűjtöttek visszajelzéseket. A 2014-ben megjelent kiemelkedő fontosságú közlemények között szerepelnek pl. az akut légúti fertőzések tüneteken alapuló kezelésére vonatkozó ajánlások; egy új és ha­tásos erősítő módszer a fasciitis plantaris terápiájában; és annak igazolása, hogy a vareniclin nikotinpótlással hatásosabb, mint anélkül.

Az orálisan adható új alvadásgátlók szélesítik az antikoaguláns hatású gyógyszerek választékát, lehetőséget teremtve a kezelés személyre szabott megválasztására, ami nagy előny mind a beteg, mind az orvos számára. Hatásosság, biztonságosság és az életminőség vonatkozásában is korsze­rűbb, jobb lehetőségeket tartogatnak, ha kellő ismeretekkel rendelkezünk alkalmazásukat illetően. Ehhez kívánunk segítséget nyújtani a vesekáro­sodásban szenvedő és a daganatos betegek rivaroxabankezelése terén ismertté vált eredmények áttekintésével.